2004.Február 15.-én
Egy 2003 júniusi, napsütéses napon, néhány fiatal magyar család autóba ült és kellemesen eltöltöttek egy szombatot a Val David-i X-mas Village-ben. A gyerekek rohangáltak, szórakoztak és úgy játszottak együtt mintha egy örökkévalóság óta ismernék egymást. Az Xmas Village nyári karácsonyfája alatt, amelyből néha-néha a lubickoló gyerekcsapatra csordogál a viz, megszületett a gondolat:
mi lenne, ha gyermekeink a templomban is talalkoznának vasárnaponként? A nyár, a napsütéses hétvégék folytatódtak, a gyerekek pedig ugyanolyan boldogan gyülekeztek Yamaska-i, a Mount Saint Bruno-i nemzeti parkban, a Cap –st– Jacques-on, vagy akár Montreal valamelyik parkjaban. Együtt lubickoltak, úszkáltak, vizibicikliztek, szedresztek, csúszkáltak, hintáztak vagy éppen sárkányt röptettek. A felnőttek pedig már véglegesen leszögezték: igen, a gyerekeknek találkozniuk kell a templomban is, hogy együtt gyakorolhassák anyanyelvüket és ápolhassák szüleiktől örökölt hitüket.
Így jött létre némi szünet után ismét, az Első Magyar Református Egyház Gyülekezetében a Vasárnapi Iskola. És milyen jó volt, hogy szeptemberben, amikor az iskolák újra kinyitották kapuikat, a Református Templom alagsorában felcsendült a gyereknevetés!
Kicsik és nagyok, ismerősok és ismeretlenek jöttek vasárnap délelőttönként iskolaba. Bibliai történetek, versek és énekek, imádságok, a magyar betűk tanulása, írás-olvasás, és a magyar történelem alkották az órák anyagát.
Emellett kézimunkázásra es szinezésre is sor került. Egy rövid ima és zsoltár erejéig a templomba is felmentünk vasárnaponként a gyerekekkel. A harapnivaló sem maradhatott el: a Bethlen Kata Nőegylet és a református hívek mindig gondoskodtak róla, hogy a gyerekeknek a keksz, nápolyi, csoki, űditő meg a tej ne hiányozzon az asztalról. Befejezésként, amíg a szülők elbeszélgettek egy kávé mellett, addig a gyerekek kijátszhatták magukat, mert az egyháztagok nagy-nagy szeretettel gondoskodtak róla, hogy a tananyag mellett a gyerekek játékban se szűkölködjenek! Hétről-hétre gyűlt a könyv, a játék, a puzzle, anélkül, hogy bárki is külön segítséget kért volna. Jó volt látni gyermekeinket vasárnapról- vasárnapra, amint betöltik a templom első sorait, és amint a megszokott vasárnapi csendes kavézást vidám gyerekzsivaj tölti be.
És hogy igazán mit jelentett mindez számunkra, ezt talán december 21-én láthattuk, érezhettük igazán, amikor a szokásos vasárnapi istentisztelet után sokkal hosszasabban kávéztunk a társadalmi teremben, mint máskor. Karácsonyi díszlet, megteritett asztalok és a lámpaláztól piros, lelkes gyerekarcok vártak a társadalmi teremben. Magyar es angol karácsonyi versek és énekek váltották egymást. Az adventi koszorú gyertyáinak lángja körül együtt vártuk a karácsonyt! A hagyományos pásztorjáték sem hiányozhatott az ünnepsegről. És milyen jó volt újra látni a régi angyal-, pásztor- és királyruhákat a szereplő gyerekeken!… És milyen csodálatos volt az adventi koszorú és a körbevonuló gyerekcsapat gyertyáinak fényénél együtt énekelni a “Csendes éjt”!
Kicsik és nagyok, fiatalok es idősek együtt várták az év legszebb ünnepét! A decemberi karácsonyfa alatt örömmel vettük tudomásul, hogy a valóság túlszárnyalta legszebb nyári álmainkat is, mert oly sokunknak sikerült együtt ünnepelni, amennyire gondolni sem mertünk. És hogy a gyerekek öröme teljes legyen eljött hozzájuk a várva várt “jó öreg Mikulás” is! A Bethlen Kata Nőegylet ezúttal is nagy szeretettel gondoskodott a gyerekek ajándékáról és a műsor utáni vendégségről. Egy jól megérdemelt rövid téli szünidő után idén is folytatódik a vasárnapi iskola, ahova minden egyes gyereket nagy-nagy szeretettel várunk.
A bibliai történetek, magyar betűk tanítása, irás-olvasás, énekek, kézimunka ugyanúgy folytatódik és nem fog hiányozni a kiruccanás, rövid kirándulás a hűvös napok ellenére sem.
Buna Béres Rozália