Ádám Christopher, Kanada
A holokauszt emléknapja akkor lenne teljes Magyarországon, ha a kaddis elhangozhatna a magyar Országgyűlésben. A szimbolikus gesztusok rendkívül fontosak a közbeszédben, és a zsidó gyászima felolvasása a Parlament falai között többet mondott volna az antiszemitizmus és a diszkrimináció közös elutasításáról, mint bármelyik politikus beszéde vagy kampányolása.
Az SZDSZ-nek, a magyar liberalizmus állítólagos képviselőjének kötelessége lett volna a kaddis elhangzásának támogatása, nem pedig elhallgatása, az egyház és az állam szétválasztására és a T. Ház protokolljára hivatkozva (Nyitva az egész huszadik század, MH, ápr. 15.). Több mint hatszázezer magyar zsidó halt meg az európai történelem egyik legszégyenteljesebb korszakában. Az év 365 napjából talán egyszer, néhány percre félretehető a protokoll. Az SZDSZ fontosnak tartotta közlemény kiadását a megemlékezés és gyász alkalmából arról, hogy elutasítja "a törvényhozói munka és a vallási liturgia összemosását". Ez árulkodik arról, hogy az SZDSZ szent tehénként kezeli a szekularizmusról kialakult sajátos felfogását, melynek alárendelhető Magyarország bármelyik vallási, kulturális vagy nemzeti kisebbségének kérése a többségi társadalomtól. Az ismeretlentől való félelem nagyon is él és virul. Még a magukat liberálisnak tituláló képviselők között is.
____________ __________________
Magyar Hírlap (Budapest), 2007-04-18.