Ádám Christopher
Stephen Harper, Kanada konzervatív kormányfője megtette azt, amire idáig nem volt példa az ország történelmében. November 27-én, egy sötét, esős éjszakán, Kanada csendes fővárosában elfogadtatta a kanadai parlamentben 266 igennel és összesen 16 ellenszavazattal kormányának előterjesztését, mely elismeri a québeci nemzet létezését. Az ellenzéki liberálisok többsége, a szeparatista Québeci Blokk és a szocialista Új Demokrata Párt képviselői mind támogatták a kormány javaslatát, mely ugyan nem ad semmilyen új alkotmányos jogot a 7,5 milliós Québec tartománynak, de mégis jelentős horderejű abban a társadalomban, mely az 1995-ben rendezett népszavazáson néhány ezer szavazat hiján, majdnem leszakadt Kanadától. Nyilvánvaló, hogy reálpolitikai és stratégiai megfontolások mozgatják a miniszterelnököt. Harper bizonyára azt is felfogta, hogy tűzzel játszik, amikor előhozza ezt a kényes nemzeti kérdést, melynek szerencsétlen kezelése nemcsak hogy elsodorhatja kisebbségi kormányát, de akár Kanada egységét is veszélyeztetheti.
A québeci kérdés heves indulatokat vált ki a kanadaiakból és ennek ékes bizonyitéka Michael Chong, a kormányközi ügyekért felelős miniszter váratlan lemondása néhány órával az ominózus parlamenti szavazás előtt. Chong azzal érvelt, hogy nem tudja támogatni kormányának előterjesztését, mivel a "Québeci lakosság nemzetként való elismerése egyenlő az etnikai nacionalizmus elismerésével. Lojális vagyok pártomhoz
és pártom vezetőjéhez, de elsőszámű lojalitásomat országom élvezi." Chong szavaival minden bizonnyal a kanadai lakosság jelentős része egyetért és a parlamentben nem ő az egyetlen, aki ellenzi a kormány és valamennyi ellenzéki párt által támogatott inditványt. Gerard Kennedy, a Liberális Párt e hétvégén rendezésre kerülő tisztújitó kongresszusának pártelnöki jelöltje is tiltakozik az inditvány ellen. Tiltakozása azonban hiábavaló, mivel a többi esélyes jelölt és a liberális képviselők jelentős része támogatja a kormány indítványát.
Chong lemondása kinos lesz Harper számára, de a miniszterelnök valószinűleg azzal számol, hogy a kiesés ellenére döntése stratégiailag helyes volt. A kanadai parlament mindenképpen szembe találta volna magát a nemzeti kérdéssel, hiszen az 54 képviselővel rendelkező Québeci Blokk vezetője, Gilles Duceppe, néhány hete már jelezte, hogy indítványt terjeszt elő, mely elismerné, hogy Québec tartomány egy nemzetet képez. Duceppe a kanadai politikai elit egyik legtapasztaltabb politikusa és felismerte, hogy inditványa időzített bimbával egyenértékű, mely, amikor robban, darabokra töri szét mind a konzervatívok mind a liberálisok esélyét Québecben a következő parlamenti választáson. A francia tartományban összesen 10 képviselővel rendelkező konzervatívok nem alakíthatnak többségi kormányt a 2007-ben esedékes választáson mandátumaik számának növelése nélkül. A liberálisok pedig így is alig tudnak nyerni Québecben, a multikulturális, montreáli választókerületeken kivül. Ezért Harper szívességet tett a Konzervativ Párt québeci szárnyának, de még inkább ritka gesztussal szolgált a Liberális Pártnak, mely óriási politikai botrány elé nézett volna hétvégi tisztújitó kongresszusán, ahol az ország egységét hirdető föderalisták csaptak volna össze a nemzeti elismerést követelő québeci liberálisokkal.
Első látásra, Harper manőverei akár a zsenialitás határát súrolják. Múlt héten a parlament folyosóin áldogáló riporterek alig figyeltek fel arra, hogy a parlament plenáris ülése előtt, a miniszterelnök és Bill Graham, a Liberális Párt ideiglenes vezetője egy mellékfolyosón beszélgetett. Néhány percre rá, Stephen Harper felállt a parlamentben és a liberális képviselők álló ovációjára bejelentette, hogy kormánya elismeri, hogy a québeci nép egy nemzetet alkot az egységes Kanadán belül. "Alkotnak-e a québeciek egy nemzetet? A válasz: igen. Alkotnak-e a québeciek független nemzetet? A válasz: nem, és örökre ez marad"--mondta nyomatékkal Harper miniszterelnök. A Québeci Blokk frakciója semmit sem tudott az ellenük irányuló konzervativ-liberális összefogásról és Duceppe ingerültsége látható volt elvörösödő arcán és, amikor késöbb az újságiróknak beismerte, hogy teljesen meglepte Harper lépése.
A québeci szeparatisták egyik percről a másikra rendkivül kinos helyzetbe kerültek, hiszen Harper indítványa nemsak hogy meghatározta Kanada oszthatatlanságát, de a Blokk előterjesztésével ellentétben nem a québeci tartományt, hanem csupán a tartomány francia többségű lakosságát ismerte el nemzetként. A szeparatisták számára így mindenképpen vesztes helyzet állt elő. Ha az inditvány ellen szavaznak keresztülhúzzák saját politikai jövőjüket, hiszen mindenképpen szürreális állapot lenne, ha éppen a Québeci Blokk utasitja el a québeci nemzet létezését elismerő indítványt. Ha pedig megszavazzák a konzervativ előterjesztést, akkor kénytelenek egyetérteni azzal is, hogy a québeci nemzet az egységes Kanadán belül létezik. Az obligát hőbörgés és felháborodás után, Duceppe pártja egységesen megszavazta Harper inditványát.
Az ügyes stratégiai húzás ellenére, a konzervatív miniszterelnök jelentős problémával találja majd magát szembe. Az indítvány nem ad választ arra, hogy pontosan ki is tartozik a "québeci nemzethez?" A bevándorlók, azok gyermekei és a tartomány több mint 700 ezres angol kisebbsége soha sem azonosult a québeci identítással, mely történetesen szinte kizárólag a francia, fehér és (nominálisan) katolikus lakosságot foglalta magába. A legújabb felmérés pedig azt mutatja, hogy a québeci lakosság 35 százaléka nem kiván egy "québeci nemzethez" tartozni. A veszély éppen az amire Michael Chong, Gerard Kennedy és számos elemző is figyelmeztet, hogy az etnikai alapú nacionalizmus feltámad. Ez pedig nem alaptalan riogatás, legalábbis mindazok számára akik nyílt diszkriminációt kénytelenek elszenvedni abban a tartományban ahol fekete festékkel kell eltüntetni angol szavakat utcatáblákon, ahol törvény tiltja az angol használatát közterületeken és ahol bevándorlók gyermekei és a kanadai-franciák nem járhatnak angol nyelvű általános iskolákba. Továbbá azok számára sem tünhet alaptalan veszélynek az etnikai alapú nacionalizmus, akik emlékeznek Jacques Parizeau, Québec egykori szeparatista kormányfőjének szavaira az 1995-ös népszavazás éjszakáján: "Nagyon akartam nyerni. Olyan közel voltunk egy ország létesitéséhez (...) Igaz, hogy veszítettünk, de tulajdonképpen miért? A válasz: a pénz és az etnikai szavazat miatt."
Volt kanadai kormányfők, mint például a konzervatív Brian Mulroney, a liberális Pierre Trudeau és Jean Chrétien már tudták, hogy milyen veszélyekkel járhat a québeci nemzeti kérdés feltárása. Politikailag Stephen Harper ügyes stratégának bizonyult. Kérdéses azonban, hogy ezzel együtt milyen szellemeket engedett ki még a palackból.