Budapest szívében, pár sarokra az Oktogontól áll az Andrássy út 60. számú ház. A neoreneszánsz épület tökéletesen beleillik a többi tekintélyes Andrássy úti palota sorába, amelyek felidézik az Osztrák-Magyar Monarchiát. Csakhogy a 60-as szám alatt található bérház nem a XIX. század pompáját sugározza, hanem kőfalai az ominózus XX. század totalitarizmus árnyékát vetítik a jelenre. Egy vastag, fekete penge fal örök gyászba borítja azt a palotát, amely prominens szerepet játszott mind a nyilas-keresztes, mind a kommunista terror rendszerében.
2002. februárjában nyitotta ki először kapuit a nyilvánosság előtt a Terror Háza múzeum Schmidt Mária irányításával és a volt Orbán Viktor kormány kezdeményezésére. Óriási érdeklődést keltett a magyar társadalom minden rétegében a múzeum, ami egyben rendkívül korszerű és tudományos, ugyanakkor kétségtelenül kontraverzális. Talán ezért magyarázható meg az a jelenség, hogy még késő májusban is naponta másfél-kétórás várakozással kígyóztak a Terror Háza előtt a látogatók.
A Terror Háza harminc kiállítóteremből áll , amelyből összesen három foglalkozik a nyilas terrorral, míg a múzeum többi része a kommunista rendszer (foleg az 50-es évek) bűneiről tanúskodik. A múzeum valóban a kommunista terror borzalmairól szól és e terror súlyát, illetve mértékét teszi egyenlővé a már egyetemesen és erélyesen elitélt nácizmussal. Pontosan ezt a benyomást kelti a bejáratnál egymás mellett elhelyezett két márványtábla: egyikbe a nyilas szimbólumot vésték, mig a másikon a vörös csillag áll. A múzeum történészi koncepciója, valamint a látogatóhoz intézett üzenete evidens: a kommunista önkényuralom gonoszságát és embertelenségét képletes hasonlatokkal próbálja eroteljesen megéreztetni az átlagemberrel, aki túl fiatal, hogy közvetlen élménye lehessen a sztálinizmusról.
Három terem mutatja be a második világháború utolsó évét képek, videó és hanganyagok felhasználásával. A múzeum teljes mértékben beveti a XXI. század technológiáját. A nyilasokat és Szálasi Ferencet bemutató rész rekonstrukció egy nyilas párti konferencia teremről, amelynek az Andrássy úti ház otthont adott az, vagyis a Szálasi által átkeresztelt "Hűség Háza". Itt régi tárcsás telefonokon keresztül lehet meghallgatni egy válogatást különböző korabeli hanganyagokból, mint például nyilas indulókat, beszédeket és egy részletet a híres Szálasi perből.
A nyilasvilágot azonban hamarosan elsöpri a háború vége és Szálasi romos birodalmi maradványai, illetve egyes volt szimpatizánsai megmenekülnek a szovjet megszállástól, a szibériai raboskodástól, valamint a 'kékcédulás' választások után is megmaradnak. A 'kisnyilasok' meghúzzák magukat és belőlük lesznek a Magyar Dolgozók Pártja tagjai, illetve Rákosi emberei. Ezt a szégyenteljes 'átöltözést' a múzeum egy öltözőteremként mutatja be, ahol a nyilaskeresztet és fekete inget lecserélik vörös csillagra és új öltözékre. Így már a két terror rendszer szétválaszthatatlan. Az a gátlástalanság amely a látszat mögött rejlik ugyanaz mindkét rendszerben.
A múzeum jelentős súlyt szentel az egyház és a vallásüldözés ismertetésére. Három felekezet (katolikus, református és a zsidóság) szenvedését említik meg, azonban mindenképpen a római katolikus egyház sorsára összpontosítanak. A "Felekezetek" című teremben egy óriás méretű kereszt fekszik a padlón amely emlékeztet a papok áldozataira. A Terror Háza értelmezése szerint az 50-es években Rákosiék célkitűzése az volt, hogy "az egyház vezetőit és intézményeit reakciósnak, a haladás gátjának tüntessék fel… Sárba tiporják papjaik erkölcsi tekintélyét, politikai buntettnek minősítsék, ha hitük és a vallásszabadság védelmében lépnek fel."
A múzeum emlékeztet a meghurcolt vallásos vezetőkre, mint például a református Ravasz Lászlóra és Révész Imrére, Túroczy Zoltán evangélikus püspökre, Hevesi Ferenc főrabbira és a legismertebb vallási konstruált perek, börtönbüntetések áldozatára, Mindszenty József hercegprímásra, akinek egy külön termet dedikáltak a Terror Házában. Talán Ravasz László református püspök idézete foglalja össze legjobban a múzeum történészi álláspontját, amikor a náci és kommunista terrort kívánja egymással összehasonlítani. Ravasz 1945. nyarán így válaszolt, amikor 30 református lelkészt a népbíróság elé vontak: "A jobboldali fasizmust baloldali fasizmus váltotta fel." Itt természetesen vitatható, hogy ki lehet-e terjeszteni a 'fasizmus' kifejezést olyannyira, hogy már a kommunizmust is jelenti. Hogy mit is tekinthetünk fasizmusnak, ez ma is fontos vita tárgya a történészek és politológusok között.
A Terror Háza központi része a hírhedt pincebörtön, amit rekonstruáltak. Egy lassú üvegliften érkeznek le a látogatók a sötét mélységbe és az úton lefelé a pincebörtön egyik volt politikai rabjának tanúbizonyságát nézheti a látogató egy képernyőn. Ezen a szinten mutatják be az 1956-os forradalmat, valamint a tömeges kivándorlást, illetve a menekülést. Levelezőlapok emigrált magyaroktól, valamint az emigráns magyar közösségek újságaival készítenek murált.
A múzeum megtekintésének végén a látogató elvonul a "Könnyek Terme" mellett, ahol tömegesen állnak vaskeresztek és gyertyák, amelyekkel megemlékeznek az áldozatokról. Ugyanakkor a 'tettesekről' sem feledkezik meg a múzeum és a kijáratnál az ő nevük, fényképük és születési adataik láthatók. Talán ez a múzeum egyik legvitatottabb része, mivel igen kellemetlen élményben részesülnek azok, akik megtalálják nevüket a falon, vagy éppen szüleik fiatal korú képét látják ott.
Sokan természetesen politikai indítékokat látnak legelőször a Terror Háza múzeum koncepciójában. Valóban közismert, hogy csak hetekkel az országgyűlési választások előtt nyitotta meg kapuit a Fidesz kormány kezdeményezésére egy rendkívüli érzékeny és fontos témával foglalkozó múzeum Budapest központjában. Azonban, ez talán nem is olyan furcsa a történetírásban, hiszen majdnem minden esetben külső tényezők, ideológiák és meggyőződések motiválják a múlt rekonstrukcióját.
Nem könnyű feladat semleges történelmi elemzéseket találni még akkor sem, ha a történészek az objektivitást tartják célkitűzésként. A Terror Háza jelentős szerepet játszik a magyar történelemben, végre Magyarország megpróbál szembenézni modern történelme legsötétebb korszakával: a nácizmussal és az azt követő Rákosi és klikkje által importált sztálinizmussal.